Szent Iván éji ünnepkör

Június 21-e az év leghosszabb napja, ilyenkor ünnepeljük a nyári napfordulót. Egyben az év legrövidebb éjszakája ez, mely éjjelen a régiek hiedelme szerint bármi megtörténhet. Ez egy varázslatos éjszaka. A fantázia elszabadulhat, álmaink valóra válhatnak, csodás dolgok történhetnek velünk. Néphagyományok szerint ilyenkor világszerte örömtüzeket gyújtanak, június 21-e a Nap és a fény diadalmának ünnepe.

 

Pogány emberek hiedelmei szerint a világosság győz a sötétség felett e csodálatos éjszakán. A tűzgyújtás a Nap megsegítése céljából történik, hogy a fény megnyerje a csatát a sötétséggel vívott küzdelmében. A tűz fényereje elűzi a gonosz és ártó szellemeket, s így a sötétség, és a vele kapcsolatos negatív hatások elveszítik hatalmukat az emberek felett, ha többre nem is, de legalább egy napra.

 

A tűz, mint szimbólum ma is jelentős szerepet tölt be Szent Iván éjjelén, annak ellenére, hogy a kereszténység elterjedésével egy időre háttérbe szorult. A tűz a világosság, a tisztaság, az egészség, a szenvedély, az elevenség, a szerelem és az örök megújulás jelképe.

 

A nyári napforduló az évnek az a jellegzetes időpontja, amikor a Nap az égbolton a legmagasabb delelési ponton áll. A Föld – különösen az északi félteke – ilyenkor terményekben bővelkedik, szépsége és ereje teljében van. Egyféle csúcspont ez, hiszen a nappalok a következő napfordulóig innentől már csak rövidülhetnek. Június 21-én évről-évre az év leghosszabb nappalát és legrövidebb éjjelét ünnepelhetjük.

 

Június 21-én Keresztelő Szent Jánost is ünnepeljük. A keresztény gondolkodásmódba is beleillett a fény és a sötétség harca, így a kereszténység ezt a napot Keresztelő Szent János napjává tette. Az Iván elnevezés a régi magyar Jovános, vagy Ivános formából ered, illetve a János szláv alakjából.

 

A Szent Iván éjen gyújtott tűzről azt tartották, mivel tisztító, gonoszűző erővel bír, elűzi a gonosz szellemeket, megvéd a jégeső, köd, dögvész ellen. Emellett megtisztítja a testet, lelket, gyógyít. A lángoknak egészségmegőrző hatása van, mely szerelmet, házasságot és termékenységet hoz.

 

A Szent Iván napi szokásokat nagyobbrészt a szomszédos népektől vettük át, kisebb részben az egyház által jutottak hozzánk. A fő jelkép a tűz, e körül zajlik a népszokások megelevenítése is. A tűzrakás körül álló asszonyok különféle virágokat, illatos füveket füstöltek, majd ezeket később fürdők készítésénél használtak fel. A tűzbe vetett almának gyógyító hatást tulajdonítottak, azt állították, hogy aki abból eszik, nem betegszik meg. Egyes megyékben még a sírokra is tettek a „tüzes” almából, mert azt tartották, hogy annak édes ízét még a holtak is érzik.

 

Nem csak az egészséggel, gonosz szellemek elkergetésével foglalkozik a napforduló ünnepe, hanem a szerelem elhozatalával, termékenység megszerzésével is. Több jövendölést is alkalmaztak e napon. Például a szalmából és fából megrakott tűz felett lányok ugrándoztak, míg a fiúk azt figyelték, ki mozog a legtetszetősebben, persze az ugrások magasságából, irányából sokféle jóslást lehetett kiolvasni.

 

Szent Iván napján, Magyarországon és külföldön is különféle kulturális eseményekre várják az embereket. Hazánkban a Múzeumok Éjszakája kerül megrendezésre, amikor késő éjszakáig tartó nyitva tartással látogathatóak a múzeumok. A tradicionális tűzrakás is visszatérőben van a napforduló éjszakáján.